2015. október 29., csütörtök

H-I-T






H, mint halandó vagy halhatatlan. Hinni az újjászületésben vagy a végérvényes lezárásban. Hinni egy újabb esélyben vagy a minden megváltoztathatatlanban. Miről szól az életed?

I, mint ismeretlen: meg mered ismerni vagy félsz tőle továbbra is? Hinni a másikban, hogy Ő más, de ugyanakkor hasonló, mint Te. Hiszel magadban annyira, hogy szembesülj a valósággal? Hogy megláss egy másik világot? A kék vagy a piros bogyót választod?

T, mint tudás és/vagy tapasztalat: Tudsz hinni tapasztalás nélkül is? Vagy neked a tudás kell hozzá? Hogy tudd, megtapasztald, hogy igen ez működik, és akkor hiszek benne? Vagy előbb hiszel, aztán megtapasztalod és megerősödik a tudás hatására a hited? Te melyik vagy? Hátradőlsz a semmibe, hogy majd elkap a Sors? Hiszel a Sorsodban? Más Sorsában? Egyáltalán neked mi az, hogy Sors?

        A hit tartja egyben a világunkat. És tépi cafatokra is. Mert mind azt hisszük, hogy a körülöttünk lévő világ az olyan, amilyennek mi látjuk. Biztos ez? Honnan tudod? Mert más is ezt mondja? És ő honnan tudja? Mert te ezt mondod? Mert „okosak”, hozzáértők”, elődök”, szülők”, a „társadalom”, az „iskola” ezt mondja. És ha semmi nem úgy van, ahogy azt mi hisszük? Ha tényleg az egész csak egy álom vagy mese vagy egy mátrix? Honnan tudod, hogy igaz? Hogy ez a valóság?
         Minden az agyunkban születik. Minden dolog, amiről tapasztalásunk van, egy elektromos impulzus valójában, energia löket. Az, hogy én most itt ülök a gépnél, és ezt írom, vagy az, hogy Te most ezt olvasod. Én álmodlak Téged vagy Te álmodsz Engem? Vagy mindketten ugyanazt álmodjuk?
        És ha nem akarsz ebbe belecsavarodni, elfogadod, hogy amit magad körül látsz, az a valóság. Hiszel benne, mert hinni akarsz benne. Mert az agyad ezt követeli. Mert ő nem tud mit kezdeni a minden relatívval. Neki fix pontok kellenek. És megteremtjük a világunkat.

   Olyanra, amilyenben hiszünk.

És a hitnek valóságteremtő ereje van: ha hiszel a jóban, akkor jobbá válhat körülötted a világ, ha nincs hited, mert elvesztetted, akkor minden ezt fogja erősíteni körülötted.

       A hit hegyeket mozgathat meg és elpusztíthat népeket, országokat. Legyőzhet minden akadályt, halálos kórt gyógyíthat. Hittel meg lehet váltani a világot és el is lehet pusztítani. A hit szolgává tehet, fanatizálhat, de fel is szabadíthat a szolgaságból.

        A hit a legkétélűbb fegyver. Mert bármire fel lehet használni - és fel is használják.
Ezért nagy mindenkinek a saját felelőssége. Te felismered, hogy mikor manipulálnak? Mikor próbálnak a hiteden keresztül befolyásolni? Hol a határ, amikor azt mondod, hogy elég? Ezt már nem hiszem el? Amikor kételkedni kezdesz? Abban, amit próbálnak veled elhitetni vagy a saját hitedben?
És akkor mit teszel?

      Hiszel a Sorsban? Hogy semmi se véletlen, hogy mindennek szerepe van az életünkben, hogy minden okkal történik? Miért? Mert megtapasztaltad? Vagy mert ezt tanították neked? És hogy tanulhatunk belőle? Vagy épp hogy tanulnunk kell belőle? Talán épp ezért vagyunk itt? Vagy ez az egész hülyeség? Vagy tőlünk független véletlenek sorozata az életünk? Vagy épp hogy mindent mi döntünk el, határozunk el, és minden tőlünk függ?

      Hiszel a szerelemben? Hogy két ember örökre összekötheti az életét? Vagy hogy a szerelem minden akadályt legyőz, mert az mutatja az erősségét? Vagy nem a hossza, hanem az intenzitása a lényeg? Vagy hogy csak a szeretet az örök?

Hiszel a családban? A hazádban? A világban? Az Emberekben?

       Hiszel a hűségben? A barátságban? A tisztességben? A gonoszságban? Az emberi jóságban? Abban, hogy a világ egyensúlyra törekszik mindenben? Hogy végül mindennek megfizetjük az árát? Hogy érdemes jónak lenni? Vagy épp, hogy nem?

És erre mit lépsz?


„Sose firtasd, ki miben hisz. Azt nézd, hogyan cselekszik.” (Thornton Niven Wilder)


***

(ez az írás megjelent a Minerva Capitoliuma digitális folyóirat 2015.októberi számában, amelynek témája a hit. Itt tudod elkérni a teljes magazint: http://www.minervacapitoliuma.hu/itt-kerd-el/ )