Békés, csendes szerda délután, ülök a szokásos cukrászdámban,
pötyögök a gépemen. Előttem egy latte, túl már egy oroszkrém szeleten. Rajtam kívül üres a cuki. A két huszonéves
pultos lány csendesen beszélgetnek, pakolgatják a sütiket, törölgetik az üvegvitrint.
Béke és nyugalom árad a térben.
Nyílik az ajtó, belép rajta Ő. Olyan 35 körüli, középmagas
fickó, farmer, drapp dzseki, alatta valami melegítős pulcsi féle, keresztbe
tett táska. Barnás-seszinű haja helyén már erősen kopaszodik, az arca átlagos,
kicsit vizenyős két világos szem pásztáz az arcából. Teljesen átlagos kinézet,
kicsit lestrapáltabb típusból. Nem is foglalkoznék vele tovább. Gondoltam én.
Odamegy a pulthoz , ahol kiderül, hogy ismeri az egyik
pultos lányt. Na és itt lelepleződik, hogy kicsoda is ő valójában. Hogy ki? Hát
maga az Élet Császára, személyesen. Leereszkedett közénk, szegény nő ivarú
egyedek közé, és most ájuljunk el tőle és személyiségétől.
Mert ő az, aki most is melóból jött, de sokat van gyúrni.
Onnan is ismeri az egyik lányt, aki tök jó, hogy hat kilót fogyott, de ő 11-et.
„ Meg minek akarsz te még 6 kilót fogyni, akkor tök lapos lesz a feneked,
mutasd csak, most milyen?” - És a lány
automatikusan megfordul, h megmutassa a fenekét. Aztán É.CS. (hívjuk csak igy
szereplőnket) folytatja, hogy igaz régebben találkoztak ott, mert ő most
másfele jár gyúrni, de például most is költöztetésből jött, és az is egyfajta
edzés, mert ugye kell az a férfierő oda. (Takarja a pult, de azon se
csodálkoznék, ha megfeszítette volna a bicepszét a dzseki alatt a lányok fele.)
Amúgy ő most a feleségének vinne valami sütit, de csak két szeletet, mert
nemrég szokott le az édességről, bár múltkor az a nagyon csokis ízlett neki.
Melyikben is van tiszta csoki? Abban? Az milyen? Áááá, az nem lesz jó neki, oké
akkor maradjon a két szelet saher - egyezik ki végül a szőkébb pultos lánnyal.
A másiktól kérdezi, hogy emlékszik rá, ő volt az, aki egyszer 35 gombóc fagyit
evett, de már mindketten a feleségével életmódot váltottak, „olyan
speciálisat”, és már nem esznek sok édességet, pláne nem ennyi fagyit. De
azóta, hogy másként élnek, tiszta fickóssá vált, az összes nőt meg tudná dugni,
aki csak a környékére kerül. Mert neki minden nő kell. Például most voltak wellnesszelni
a nejével, és ott öt nőt dugott meg. „A feleséged mellett? - kérdezi vissza
meghökkenten az egyik lány. „Persze, meg őt is.” „És eltűri tőled, így szeret
téged?” „Hát persze, ő így szeret, én meg ilyen vagyok. Már egyszer öngyilkos
is akart lenni, amikor elmentem, de visszajöttem hozzá, és szeret” A két lány
csak hallgat. „De nekem már 26 évesen is 4 barátnőm volt, amikor ő akarta, hogy
legyek a barátja. Pedig akkor nagyon benne voltam az életben. Még
porno-forgatásban is szerepeltem. Volt ott egy mexikói csávó, 30 centis
bránerrel. Na az dugta sorra a nőket. Meg egy másik haverom chipendale fiú
volt, na az meg keresett rendesen, a bugyijába dugdosták a nők a pénzt. De volt
nekem olyan barátnőm is, akit még a Seychell-szigetekre is el akartam elvinni
másfél millió forintért, de dobott a kis kurva. A másiknak meg százezerért
vettem telefont. Ja amúgy tudjátok hova megyek holnap? Masszázsra. Olyan
olajcsurgatósra, arjuvédikusra. Kurva drága, mert húsz ezer forint egy alkalom.
De nagyon jó, mert attól is kifickósodom.” Közben kikérte magának a második
szelet sütikét, de most „valami savanyúbbat”. A lányok a pult mögött csak
nevetgélnek, hümmögnek. Én visszafogottan próbálok nem megfulladni a
röhögéstől, és azt próbálom vuduzni, hogy szólaljon meg a telefonja, és hívja
már fel a neje.
Éssss… igeeen.
„Szia Drágám, vettem neked két sütit, nemsokára megyek haza,
nagyon döglesztő volt a napom, tisztára kikészültem. Igen, megyek nemsokára,
beugorjak a Spárba kenyérért?”
És ebben a percben kitört belőlem az elementáris röhögés.
Innentől kezdve már csak arra maradt erőm, hogy visszavigyem a pulthoz a
poharam, és széles vigyor nélkül távozzak a cukrászdából. Magam mögött hagyva
az Élet Császárát, aki újabb hódítást bezsebelve, majd megy a Spárba kenyérért.
