2014. június 29., vasárnap

Játék az élet - Képírós játék


                  Jack nem értette, hogy hogyan is került oda a szobájukba az a konzol. És mindjárt kettő. Nagyon régen nem látott már ilyet. Pedig anno kissrácként, mennyit nyomták a haverokkal. Éjt-nappallá téve, online meg offline. Hányszor aludtak el a suliban azokon az unalmas tanár-monológokon, amit óráknak neveztek, mert hajnalig nyomták a mission-öket egymás után. És suli után egyből rohantak az éppen soros haverhoz, akinél egyből fel a netre, és onnantól megszűnt a külvilág. Aztán felnőttek. Eltűntek a régi haverok, sokan már nem is élnek. Mintha ő élne… inkább csak vegetál ebben az átkozott, dögunalom otthonban. Vega lett ő már kívül-belül.
                 Az ajtó csapódása zökkentette ki a merengésből. Steve volt a szomszéd szobából. Ő is még csak az elején tartott a vegásodási folyamatnak, így néha egész jókat lehetett vele beszélgetni a napi menün és az aktuális időjáráson kivüli témákról is.
Ő is meglátta a tévéből kilógó két konzolt. Felcsillant a szeme.
   - CoD? – kérdezte azonnal.
   - Én inkább Battle Strike – felelte Jack a beavatottak önbizalmával. – Bár sokat nyomtuk a CoD-ot is – folytatta vigyorogva. – Anyám, de régen is volt – sóhajtott fel.
   - Kipróbáljuk? – csapott le rá Steve gondolkodási időt se hagyva.
   - Ha működik – naná! – és felvéve az egyik konzolt megnyomta az entert.
            És a képernyőn a réges-régről, ezerszer látott intro pörgött be, és Jack ugyanazt a minden porcikáján átáramló izgalom-hullámot érezte meg, amit sok-sok évvel ezelőtt a múltban felejtett. Nem kellett semmit kérdeznie Steve-től, ahogy ránézett, mintha tükröt látott volna. Ugyanaz a tekintet, ugyanaz a csillogás.
            A két öregnek megszűnt a külvilág. Nem érezték elmacskásodó térdüket, éhséget, szomjúságot, nem volt idő, nem volt jelen, múlt – csak a most és csak a játék. Újabb és újabb pályák, akadályok, feladatok. Mint régen kissrácként.
            Másnap reggel a nővér így találta meg őket. Kezükbe még mindig szorongatták a konzolt, arcukon széles, boldog mosollyal. Az orvos infarktust állapított meg mindkettőjüknél, gyorsan lezárták az esetet. Idősek voltak, betegek, megesik gyakran.
            Az orvos mindössze a konzolon állt meg egy pillanatra jelentésírás közben, ő is rég találkozott már ilyennel, de vacsorára volt hivatalos, így sietnie kellett, ezért nem is foglalkozott vele tovább. Hazafele a taxiban elővette az újságot, és belemerült a vezércikkbe: „Hatalmas ellenzéki tüntetés várható a közintézményekben költségcsökkentés címén bevezetésre kerülő euthanázia-program ellen”.








A fenti történet egy játék része, az eredeti képet itt tudod megtekinteni: http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol/171-kreativ-iras-kep-alapjan-19

1 megjegyzés: