Illuzionisták

Chapter  1:

Félhomályos szoba, csak egy monitor képernyője világít. Egy férfi ül előtte kinyúlt trikóban és alsónadrágban, a cigaretta füstje lassan belepi a szobát, időnként belehúz a monitor mellett álló sörös dobozba.

„Na akkor írjuk valamit ide is. Név: legyen Anthony (az igazi tök gáz lenne…), oké. Testmagasság: 180 (azt a pár centit úgyse veszik észre), súly: 90 (végül is tudnék annyi is lenni, igaz ahhoz megint kéne kicsit futni reggelente… áááá majd Józsitól elkérem a haskötőt legfeljebb) Kor: 42 (úgyis mindig azt mondják, hogy akár 8 évet is letagadhatnék… akkor most le is tagadom). Foglalkozás: legyen, mondjuk vállalkozó – végül is elég sok mindenre vagyok kapható, ha jól megfizetik… dohányzás: természetesen leszokóban (ja hát nem olyan könnyű ugye…) alkohol: persze hogy csak alkalmanként (hihi, minden alkalmat kihasználva).

És akkor keressünk valami jó képet, gugli a barátom. Áááá, meg is van, ez jó. Jó autó, jó pasi. Na ez biztos be fog jönni. Oké, akkor nagyjából kész. Ja itt is vannak még kérdések: anyám! Van, aki ki is tölti ezeket? Micsoda baromságok! Hol randiznál először? Szereted-e az állatokat? Na jóvan, ez buziknak való, meg okoska tojásoknak, majd ők kitöltik. Én biztos, hogy nem. Nehogy már erre bukjanak a nők… azok buknak majd a fotóra! Na ez kész is. Mentés. És már lehet is böngészni.

Na akkor lássuk a felhozatalt!”

Chapter 2:

Úgy érezte, hogy már nem tud többet csalódni. Szerinte ő csalódott a legtöbbet a barátnői közül. Ez volt az utolsó: Misi, a barátnője sógorának a barátja. Milyen jól indult. Egész normálisan nézett ki, egy-két találkozás után már kezdte magában eltervezni a következő hónapokat. Misi sokat dolgozott, így hetente egyszer-kétszer tudtak találkozni, de szerinte szépen haladtak.  Igaz a szex nem volt valami nagy durranás vele, de neki az sose volt annyira fontos. Szükséges dolognak tartotta, ami kell a férfiaknak, neki annyira nem.

Csak azt nem értette, hogy Misi miért nem tudja felvenni a telefont, ha hívja. Meg mért kell neki pont arra a hétvégére konferenciára mennie, amikor együtt is lehettek volna. És miért kerekedett el úgy a szeme, amikor ezt meg is kérdezte.. Végül joga van már erre, nem? Már szexeltek is, már 67 napja együtt járnak, vagy valami ilyesmi. Igaz a Facebookra még nem tette ki. Bár ő már nagyon szerette volna. Hogy irigykednének a barátnők.

Ő már elképzelte a lánykérést is. Ahogy előveszi majd a gyűrűt. Hogy milyen lesz. Hogy hol lesz az esküvő, a nászút, hány vendég lesz. Hogy majd ha összeköltöznek, hogy fogja berendezni a szobájukat. Mert úgy nem maradhat, ahogy most kinéz.  

Minden jól alakult szerinte, ezért nem értette, hogy miért hívja egyre ritkábban, már kifejezetten kezdett gyanakodni valami más nőre, aztán végül múlt csütörtökön abban a kávézóban közölte, hogy ne haragudjon, de vége. Összeismerkedett egy másik lánnyal és őt választja. Először elsápadt, aztán elvörösödött és végül felugrott az asztaltól, és dühtől eltorzult arccal közölte, hogy akkor legyen boldog a kis ribancával! És feltartott fejjel otthagyta. De legalább jól megmondta neki!

És most itt ül a számítógép monitorja előtt utolsó lehetőségként egy társkeresőre regisztrál.

Magasság: 165 cm (ez kb igaz is), testsúly: 56 kiló - na jó az a pár plusz nem számít ugyse…, kor: na az igazit be nem írom, jó lesz az a 29 is , az végül is majdnem harminc, majd a lányok segítenek sminkelni, foglalkozás: adminisztratív - ez jó lesz, ez bármi lehet, bár inkább itthon lenne. Ezen megint elmereng: hol van az a férfi, akinek ő otthont teremthetne, és aki viszonzásként gondoskodna az ő igényeiről. Nincsenek nagyok, de azért legyen egy szép háza, de legalább egy saját lakása, legyen autója, lehetőleg ne 20 éves csotrogány, és azért rendszeresen vigye étterembe vacsorázni, ja és évente egyszer valahova egzotikusabb helyre nyaralni. Meg azért kéthavonta shoppingolni.

Ja, fénykép. Ajaj…. na jó, nézzünk valami dögösebb rucit. Melleket ki, smink fel. A nagy fürdőszobai tükör jó lesz. Ja csücsörítés, mert azt mondták a lányok, hogy így keskenyebb az arca mindenkinek. Oldalról inkább, íííígy karcsúbb, hasakat behúz, csábító mosoly. Na jó, ebből a húszból már csak lesz egy használható.

Ennyi pocsék képet! Ezen túl nagy a tokám. Ezen túl nagy a hasam. Itt meg a seggem látszik előnytelenül. Lehet, hogy mégis el kéne mennem ahhoz a profi fotóshoz… majd. Na ez még a legkevésbé rossz. Jó, akkor ez lesz.

Mentés gomb. Hol vagy királyfi?...

Chapter 3.

Megint itt vagyok. Fél éve azt mondtam, hogy ide vissza nem jövök. És most mégis újra itt. Csináljunk egy új regit inkább, azt feldobja az elején sokaknak. Hátha. Bár…. ennyi hazugságot, vakítást kevés más helyen lehet együtt így megtalálni. Üdvözöljük ismét az online társkeresők édes kis kétszínű világában!

Irggyunk akkor! És most legyen az Igazság. Ha nem tetszik, akkor tehet egy szívességet. Magasság:  178 , tényleg ennyi.  Súly: hát most kicsit elhagytam magam, ha ezt megint komolyabban akarom csinálni, le kéne menni a terembe megint… Fecó azzal a tekintettel fog rám nézni, és még igaza is lesz… na jó, írjunk be: 95 kiló - kb. Foglalkozás: szellemi szabad - ez bármi lehet és nem is hazudtam. Elég szabadon dolgozom. Kor: 45 - ennyi, és kész. Nem tetszik? Te bajod. Gyerek van? Nincs. Akarsz? Nem. Elég volt az elkényeztetett kiskölykökből, akik szétzsarolják az anyukat, és akik a leendőbeli apukákra is csak, mint pénz- vagy csoki-szivattyúkra tudnak tekinteni. Ezt már többször kipróbáltam, nem kell. Egy normális nő kéne. Aki nem anyagi helyzetét akarja stabilizálni a kiválasztott hím egyeden keresztül. Aki nem aranybányász. Akivel lehet beszélgetni. Aki nem tör ki hisztériás rohamban egy felfutott harisnya vagy letört köröm miatt. Akinek nem a pláza-szoli-kozmetika és/vagy fitnesz-terem  háromszögben zajlik az élete. De valahogy mindig ilyenekbe futok bele.  Kép: ez jó lesz, levágjuk a széléről a haverokat, ezen még egész jól nézek ki.

Mentés gomb. Akkor lássuk az aktuális szem- és szív-vakító felhozatalt!.... 

Chapter 4:

Nancy is itt nyomul. Ő javasolta. Hogy van egy csomó jólszituált parti. Meg jópár külföldi. Gálánsak, jóképűek. Épp ideje lenne felújítani a tavaszi ruhatáram, mégse járhatok két hónapig ugyanazokban a rucikban.  Akkor hogy kell regizni? Aha itt. Jó, magasság: 165 cm, testsúly: 53, mellbőséget nem kérdezik? Kár. Pedig nem is volt olcsó, igaz az a jóképű Stander doki egész szép munkát végzett. És az a vacsorával összekötött plusz programocska még meg is érte a kedvezményt, amit utána kaptam. Tényleg, még vissza kéne menni hozzá valamikor, megbeszélni a fenék-inplantátumot. Nancynak már van, és mennyivel egyszerűbb, mint az a sokezer gugolás a teremben. Azt csinálják csak a lúzerek. Ja meg esetleg azt a fülplasztikát.  De folytassuk ezt a töltögetést. Akarsz-e gyereket? Dehogy akarok. Kell a fenének egy bőgőmasina, meg még az kéne, hogy elhízzak. Vagy elrontsa a mellplasztikámat. Majd egyszer, talán, ha más már nem működik. De egyelőre még én vagyok Miss Bombanő. És az is maradok egy jó darabig. Ja hogy neki lehet-e? Dehogy. Nem kell konkurencia. Én leszek az egyetlen pici tündérbogyója, akit minden jóval elhalmozhat.  Alkohol? Hát egy két koktél azért le szokott csúszni, a koko meg nem tartozik senkire. De azt úgyis csak vidítónak használom. Meg ha gruppi van, azzal jobban bírom a strapát. Kor: ugye ez vicc? Nehogy már megadjam a valódit. Jó lesz az a 23. Az még a hamvaska korszak is lehet. Vagy akár, ha az kell, lehetek neki hamvaska is.

Na a lényeg: fotó. Nézzük. Jó portfóliót dobott össze ez a fotós srác. Ez egész hatásos: jó mély dekoltázs, a szemem is jó, szeretik ezt az alulról felnézős szöget. Mert mindnek az jut az eszébe. De jusson is. Nekem más jut közben az eszembe, hogy milyen szépen csillognak a kövecskék a napfényben.  

Oké, mentés gomb, kész. Na gyertek fiúcskák, ki van itt?

Chapter 5:

Ezt még nem próbáltam. A másik öt már unalmas. Mondjuk 60%ában ugyanazok a nők. A ribiket már kilőttem. Egy-kettő jó volt egy éjszakásnak, de ne nézzen palimadárnak. Amikor elkezdték volna fonni a kis hálójukat, én már dobtam is őket. Jobban kedvelem a 40-45ös, érett nőket. Akik nem játszmáznak. Akik szeretik, ha udvarolnak nekik. Akik nem akarják magukat elvetetni a harmadik randi után. Biztonságosak. Kiszámíthatók.  Jó játszópartnerek. Jók az ágyban. Jól főznek és szeretik, ha gondoskodhatnak rólam. És annyira nem is viszik túlzásba. Jó, néha egy-egy kiborul. Főleg amikor rájönnek, hogy nem ők az egyetlenek. De ki mondta nekik azt, hogy azok? Én ugyan soha. Nem hazudok, csak nem kell mindent tudniuk. Az ő érdekükben. Vagy az enyémben? Végül is nem mindegy? Ők örülnek, hogy egy ennyire jó pasit kifogtak, én meg élvezem a kötöttségek nélküli dolce vitát.  Ráérek még megállapodni, nem? Na lássuk, a szokásos történetet: magasság, oké, ez nem gond 186, súly: 90, full izom, ezt nem lehet ideírni, de majd a fotók… , kor: 36, az a két év nem számít, a kisfiús vigyorom miatt még ezt se hiszik el… , és a többit is persze szépen sorba. Gyerek: majd később… nincs az időhatár ideírva, hogy mennyire később. Ezt szeretik, mert komolyságot sugall. Meg ki kell mindig tölteni a többit is, mert a sok marha nem foglalkozik vele, pedig a nők mindent szeret(né)nek tudni már elsőre. Meg kell adni nekik az illúziót, hogy tudnak is. Végül is nem minden hazugság, van, amit tényleg így is gondolok. Ettől működik annyira jól: egy kis igazság pici csúsztatással vegyítve, és már semmi se annyira biztos, én irányítok. Mert az fontos. És a fotók. Na nem egyet, mert hadd csemegézzenek. Ez a strandolós jó lesz profilba, kell egy-két sportos, ja ez a könyöklős is. Távolbanéző, merengő tekintet…. meg kéne valamelyik utazós. Áááá, ez jó, ezt a helyet mindenki felismeri. Na meg is volnánk.

Mentés. Akkor nézzük az új husikat!

Chapter 6:

Jó lenne végre valaki. Akivel el lehetne menni például színházba. A csajokkal jó buli, de pasival akarok! Hogy megint szép ruhát húzhassak, azzal a fekete pántos magassarkúval, hogy megint nőnek érezzem magam. NŐnek. Nagybetűvel. Valaki, aki reggelente átölel, esetleg még a kávét is behozza az ágyba. Akivel lehetne beszélgetni, mindenről. Spinózáról és Harry Potteről. A klímaváltozásról és a szomszéd néni új virágairól. Aki nem akarna mindenáron konyhai biorobotot faragni belőlem, aki nem csinál gondot a rendelt kínai vacsorából. Vagy ha igen, akkor átugrunk egy étterembe. Akivel akár napokon keresztül ki se jönnénk az ágyból. Aki Ember lenne. Akit lehetne szeretni, és aki engem is szeretne.  Akinek a rigolyáitól falra másznék, aztán rájönnék, hogy máskor meg ő megy az enyémtől, és akkor egymásra nevethetnénk.  És igen, aki tud még nevetni. Aki nem fásult bele az elmúlt éveibe. Aki még remél. Aki elfogadna olyannak, amilyen vagyok, cserébe én sem akarnám őt megváltoztatni.

Van ilyen egyáltalán? Nem valószínű, hogy pont itt. De adok egy esélyt. Egy hónapot mondjuk. Mert hátha.

Szóval: magasság: 170 cm, testsúly: 70 kiló (hát le kéne fogyni, de annyira nem vészes végül is…), kor: 37 év (Hazudjak kevesebbet? Úgyis kiderül… akkor meg egyből ezzel indítottunk? Hogy még a korom sem igaz?) Gyerek: nincs, szeretnék-e? Hát igen, most már jó lenne, mert kifutok az időből… akkor beírjuk, hogy igen. Ezek egész jó kérdések. Vajon a többiek is mind kitöltik? Ha igen, talán találok egyezést. Lehet, hogy ez mégse annyira reménytelen? Ajaj, fénykép. Utálom, ha fotóznak. Nem is csináltak rólam még soha jó képet. Hát jó, keressünk egyet a gépen. Na ez még elmegy, igaz pár éves, de annyira nem gáz. Majd körbevágom, hogy ne látszódjon annyira a szálloda. Egész alakos nincs is igazán. Nem baj, nem a külső számít. Vagy igen?

Oké, ez kész Mentés. Akkor keressük meg azt a lelki társat, hátha szerencsém lesz.

Chapter 7:

Sziasztok Lányok, megjöttem! Bocsánat, Hölgyeim! Hogy én milyen udvariatlan is vagyok, bocsássanak meg nekem, mindjárt hozom a vörös rózsákat. Ugye kiengesztelhetem? Igen, nagyon kedves, ó, hogy én sármos, hát köszönöm, nem is érdemlem meg. Meghívhatom egy vacsorára? Ígérem, nem fogok rendetlenkedni. Vagy csak egy kicsit. Amennyire a Hölgy engedi, de csak addig, egy tapodttal se tovább. Hogy én miért vagyok itt? Ilyen sármmal? Mert itt annyi gyönyörű virágszál van, alig tudok választani közülük. De az Ön szépsége megbabonázott. Lapozgattam az adatlapokat és megláttam az Ön gyönyörű mosolyát, és nem tudtam továbblépni. Írnom kellett Önnek. Ugye nem haragszik meg érte Drága? Hogy mit csinálok? Én már élvezem a nyugdíjas éveimet, fél évet itt, fél évet otthon Kanadában. Nincs szívem eladni a kis kulipintyómat, de egyedül nem érzem jól magam ott, hidegek a falak. Hiányzik a házból a női mosoly melege, ami átfűthetné az évek óta dermedt falakat. A feleségem halála óta semmi se ugyanolyan. Így hazajöttem, de itt sem érzem jól magam, kellene egy társ, aki újból lángra lobbantaná a szívem parazsát. Lenne ez Ön nekem?...

Chapter 8:

Na pikk-pakk regizzünk be, van egy napom a hétvégi bulira egy új csajt elővakarni. Jó, kép nem kell, beírok pár kamu adatot, tök mindegy. Kész. Mentés.

Na nézzük a felhozatalt. Oké szűrő beállítva: 20-25 év, testsúly 40-56. Kár hogy a mellméret nincs megadva. De lássuk a fotókat.

Ronda, ronda, anyám, menj plasztikára, zsákot a fejére! Na ez biztató. Jó karosszéria, de az a fej… ehhez még öt vodka is kevés lenne. Brr, ha emellett ébrednék, szerintem örökre lelohadna a lelkesedésem… Ez egész jó, ez a csücsöri. Lökhárítók ok. Nem lehet túl okos a tekintetéből ítélve, de nem is műveltségi versenyre vinném, hanem csak a haverokkal bulizni. Fogadást kötöttünk, hogy négy hónapon keresztül minden hétvégén más csajt újítunk be. Eddig nyerésre állok, Joci bukta a múlt hetet, átverte a kis kurva, mégse jött el. Tomi két hete szívta meg, nekem eddig mindig sikerült. Tegnapig még úgy volt, hogy megvan a jelölt, de aztán valahonnan visszament neki az info a versenyről, és beintett.  Valahonnan kell egy bige. Ez jó lesz. Írok rá. Ajánlom neki, hogy jöjjön… meg amúgy is, vegye megtiszteltetésnek, nem?

Chapter 9. …. Chapter 10…. csak sorba, csak sorba, tessék csak tessék! Illúziók kaphatók, adhatók, cserélhetők! Folyvást, csak folyvást!

 Hé, ott maga a sorban! Mit képzel, innen nincs kiszállás! Jöjjön csak vissza!

Mi az, hogy elege van?!

Meg ne nyomja az a gombot! Meglátja, meg fogja bánni! Ne merészelje!

 

DELETE