Mi a boldogság?

Lepkeszárny érintése a viharban.

Egy reggeli kócos mosoly.

Felhők közül áttörő napsugár csókja az arcodon.

A neked készített reggeli kávé illata.

A gyermeked önfeledt kacagása.

A minden-rendben- van sms megnyugtató pittyenése. 

Ahogy várod és meghallod a kulcsának zörgését a zárban.

Ahogy lehajolsz hozzá egy simogatásra, és egy nyálas puszit kapsz tőle. 

Veszekedés után csak egy néma ölelés.

Ahogy a nyakadba ugrik, mintha hetek óta nem látott volna, pedig csak pár órája mentél el.

Egy falat kenyér, egy üveg víz és az érte kapott tétova, zavart mosoly. 

Egy krixkrax rajz, amit csillogó szemekkel adnak át.

Remegő térdekkel, kifulladva, de büszkeséggel telve felérni a hegycsúcsra.

A barátaid hetek óta szervezett és titkolt meglepetés partija.

Önfeledt táncba kezdeni egy vérforraló zenére. 

Egy elkapott, boldog mosoly egy idegentől a legszürkébb hajnali BKV-n. 

Találkozni egy ismeretlennel, akit mintha ezer éve ismernél.

Egy zajos, őrült nap utáni fél óra csend otthon. 

Belemerülni egy mécses táncoló lángocskájába. 

Madarakat etetni a parkban. 

Csendben feküdni a napon és érezni, ahogy minden porcikádat átmelegíti. 

Együtt tervezgetni. 

Élni. Minden pillanatban ott lenni. Szeretni és szeretve lenni. Átölelni a világot, még ha a világ nem is mindig szeretné ezt. És nem egy naphoz kötni, hanem minden nap megélni.  Mert a boldogság csak egy lepkeszárny érintése a viharban. Rajtad áll, hogy észreveszed-e.