Volt egy Ország. Határtalan lehetőségekkel, okos, élelmes lakossággal és egy borzalmasan ostoba, korrupt, harácsoló kormánnyal, akit maguknak választottak.
Ez a Kormány többedik elvetemült és népnyúzó ötlete
után kitalálta, hogy minek járnak ezek a Zemberek vásárolni vasárnaponként.
Menjenek templomba inkább vagy üljenek otthon a családjukkal és vásároljanak
ott, ahol az ő barátaik a tulajdonosok. De az emberek és boltok tulajdonosai
rafkósak voltak – évek óta gyakorolták, hogy hogyan lehet megélni a Kormány
ellenében - és kitalálták, hogy akkor online, interneten keresztül rendelnek
majd az áruházakból. Örült mindenki, hogy ezt milyen jól kitalálták. Látva ezt
a Gonosz Kormány, mélységesen felháborodott. Hogy ezek mit képzelnek? Online
vásárolni, templomba-menés helyett?! Adok én nektek – és vasárnapra lekapcsolta
az internetet, lehúzva a palota legmélyebb részében található Internet Off
kart.
A Zemberek nem értették először. Első vasárnap még
csak dühöngtek. Aztán hétfőn visszajött az internet, és ott tovább folytatták a
dühöngést. Főleg a Facebook nevű gyülekezőtéren. Ezt is gyűlölte a Kormány, de
ezt az átkos Külföldi Nagy Ellenség hazájából működtették és nem tudtak vele
mit kezdeni. Következő vasárnap már az emberek készültek: szombaton hosszú sorok
kígyóztak a nyomtató szalonok előtt, ahonnan mindenki egy-egy nagy képpel jött
ki.
Vasárnap lett. Szép , hideg téli verőfényes
vasárnap reggel. Némi mozgás az utcákon. Aztán ahogy telt az idő, egyre többen
jelentek meg. Köszöntek egymásnak, kis csoportokban beszélgetni kezdtek,
integettek egymásnak, volt aki szívecskéket dobált át az út túloldalára, volt
aki verset szavalt hangosan, volt aki nyakába akasztott tálcán kínálta a
finomságait, amit reggel rittyentett a konyhában.
És mindenki arca helyén egy hatalmas fénykép
díszelgett. A Facebookos profilképe. Hogy megismerjék egymást az „ismerősök”.
De ahogy egyre többet beszélgettek, találkoztak, mindenki egyre kiváncsibb lett
a másik igazi arcára. És sorra kerültek le az álarcok.
A Zemberek rájöttek, hogy nem az interneten, hanem
itt a való világban kellene megismerniük egymást, itt szemtől-szemben. ÉS
rájöttek, hogy ez jóóóó.
A Gaz Kormány is rájött, hogy ez mennyire rossz.
Következő vasárnap kijárási tilalmat vezetett be, útvonalengedélyekkel. Az
engedélyek csak a barátok boltjába és a templomba szólhattak. De ekkor már
mindegy volt. A folyamat elkezdődött. A Zemberek egyre többet találkoztak
offline, egyre többen és többen tudták meg egymásról, hogy valójában mit is
gondolnak, a gaz Kormány elveszette felettük az irányítást.
Hosszú időnek kellett még eltelnie, és sok újabb
megnyomorító intézkedésnek, de végül a Zemberek fellázadtak és elkergették a
Gaz Kormányt. És utána Szabadság Napjává és nemzeti ünneppé nevették ki azt a
bizonyos első napot, amikor lekapcsolták az Internetet.
*****
Ez a történet egy Facebook post hatására született. Az eredeti több helyen megtalálható: "Otthon a kutya elharapta az internet kábelt. Elment közben a mobilnet is. Nem tudtam így belépni a Facebook-ra. Kimentem hát az utcára, magam előtt cipeltem a saját fényképemet. Időnként megállítottam embereket, s beszámoltam nekik, mit álmodtam, mit reggeliztem, mik a terveim mára, milyen bölcs életigazságok jutottak eszembe. Már hárman követnek: két rendőr és egy pszichiáter."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése